2011. augusztus 25., csütörtök

Vannak a szavak...

A teljesen átlagos, hétköznapi szavak. És vannak a szavak, amelyeket elkülönítünk, gondosan vigyázunk rájuk, nem adjuk őket bárkinek. Ezek a legbelső szavak. Mert ezek érzelmek hordozói, kifejezői. Egyetlen ember iránt megnyilvánuló érzelmeinké. Ezek a szavak csak őt illetik, másnak nem tudjuk őket elmondani. Bennünk alszanak, és csak ő tudja felébreszteni őket. Valójában belőle származnak, személyisége, varázsa kelti őket életre, anélkül, hogy észrevennénk. Egy napon kimondjuk őket, gondolkodás nélkül, a maguk természetes módján, és magunk is csodálkozunk, hogy ez megtörtént. És akkor értjük meg e szavak jelentőségét,  tudjuk meg, hogy miért pont most, miért éppen neki mondtuk el.  És azt is megértjük, hogy többé már másnak nem mondhatjuk el őket. Mert végleg neki adtuk. A legszebb, legbecsesebb szavak ezek.


Léteznek ilyen szavak.  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése