2011. augusztus 26., péntek

Van az adósság...


A „jó  tett helyébe jót várj” kényszere. Vagy, a "jót tett helyébe jót adj" kényszere. Amit akkor érezhetsz, ha embertársad azért ad, hogy kapjon is valamit cserébe. Tőled. Ha pedig a másik önzetlenül ad neked, akkor benned sincs kényszer, hogy viszonozd. Csak elfogadod, örülsz annak, amit kaptál, élvezed. És élvezed annak az őszinte, határtalan, önzetlen szeretetét, akitől kaptad. Mert azt is tudod, hogy a másik már azzal sokat kapott, hogy te elfogadtad ajándékát. Ami lehet egy szó, egy mosoly, egy ölelés, egy bíztatás. A másik boldog, hogy elfogadtad, és ez a boldogság, amit te adtál neki, ez az ő jutalma. És ennél nagyobb jutalom nincs. Ennél többet nem kell adnod. Nem is lehet.

És látod, így már nincs is adósság. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése