Nélküle nincs élet. Nincs fizikai élet. De lelki sincs.
Csak ülsz a tó partján, nézed a vizet, teljesen lenyűgöz, és nem tudod, miért. Nem enged, pedig lehet, hogy mennél. De nem mozdulhatsz. Csak nézed, nézed, és rabságban tart. A lelkedet fogja meg. Órákig néznéd, pedig látszólag semmi különös nincs rajta. Mozdulatlan, csendes, mégis szól hozzád, mesél neked, körülölel. A lelkedbe hatol, emlékeket idéz, megtölt szeretettel. És nem enged. Szeretnél örökre itt maradni. Hatalmasabb nálad, hatalmasabb a te akaratodnál. És erősebb is. Mert ez a víz most szelíd és csendes, de máskor tombol, és pusztít. De téged akkor is lenyűgöz. Mert víz, mert az életed.
Létezik ez a víz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése