Az egyetlen, a nyerő. A játékos annyi vesztett játszma után most rátalál. Tudja, hogy ez a legértékesebb, rá várt hosszú ideje. Őt kereste. Ez az a lap, amire vágyott, amellyel végre győzhet. Megtehetné, hogy elrejti a kezében lévő pakli aljára, hogy majd a kellő pillanatban, amikor neki van rá szüksége, előhúzza. De nem teszi. Mert nem akar csalni, nem akar kerülőúton eljutni a célhoz. Nem kénye-kedve szerint akarja felhasználni ezt a lapot, nem tartaléknak szánja. Nem tudná megtenni. Számára ez a legértékesebb, az egyetlen. És pontosan ezért minden más lap értéktelen hozzá képest. Erre az egy lapra tesz fel mindent, mert bízik benne. Ez az egy lap elegendő, mert minden másnál erősebb. Ezért csak ezt az egyet tartja a kezében. És türelmesen vár, hogy rá kerüljön a sor. Ekkor felfedi lapját, és nyer. Nyer, és soha többé nem játszik. Mert elérte célját. A lap pedig, amely a győzelmet, a régóta áhított érzést hozta meg számára, örökre a legbecsesebb kincse marad.
Létezik ez a lap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése