2011. augusztus 25., csütörtök

Van a megérzés...

Nem az a bizonyos, a női. Hanem a valódi, a csalhatatlan. A megérzés, ami két lélek között működik. Érzi a másik minden rezdülését bármilyen távolságból. Érzi bánatát, örömét, félelmét, érzi, hogy a másik vágyik utána, hiányolja, szereti. Érzi, hogy mikor van szükség egy futó pillantásra, egy találkozásra, egy biztatásra. Megérez pontosan mindent: helyet, időt. Mindent, ami fontos. Megérzi a bajt. De nem magától. A lélek ilyenkor úgy működik, mint az adóvevő. Ráhangolódik a másik frekvenciájára, amit szeretetnek is nevezhetünk, és ez közvetíti az üzenetet. Tökéletesebb és kifinomultabb készülék nem létezik. Mert élő. A másikért él.

Létezik ilyen megérzés.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése