Nem, nem az, aki először eszünkbe jut a szó hallatán. Nem az, aki munka után bevásárol, cipeli szatyrát, majd hazaérve mos, főz, takarít - és sosem pihen... És akiben a férfi nem látja meg a Nőt. Az igazit. Az igazit, aki aranyos, kedves, szép, okos, intelligens, vonzó, szórakoztató, aki szellemes, de a komoly dolgokra is nyitott. Kellemes. Akinek a társaságában repülnek a percek, az órák. Akinek a társaságában a férfi férfinak érzi magát, amitől pedig a nő Nőnek. A férfi dolga tisztelni, megbecsülni őt, felkutatni értékeit, és segíteni abban, hogy azokat megmutathassa a világnak. Segíteni, hogy az őt megillető helyre kerüljön. Az igazi Nőt a férfi engedi élni. Mert a Nő ugyanúgy ember. És Társ. A férfi társa. Mindenben. Mindent megtehet érte: moshat, főzhet, takaríthat - de nem azért, mert ez a dolga. Hanem szeretetből. Szeretetből, amit a férfi észrevesz, és viszonoz. Talán mos, főz, takarít - vele együtt. Vagy csak egyszerűen nem vár el mindent tőle. Nem teszi szóvá, ha nincs kész időre az ebéd, vagy kicsit gyűrött az ing. Mert nem ez legfontosabb számára. Nem az ebéd, nem a tárgyak, nem a külsőség. Hanem a Társ.
A Nő. Az igazi...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése