Aminek múlását ma már igen pontos műszerek jelzik számunkra. De van az idő, ami műszerekkel, órákkal megfoghatatlan. Mert bennünk van. Egyedül a lélek képes érzékelni múlását. Ezért van, hogy hol lassabban, hol gyorsabban múlik. Ha szeretsz valakit, minden vele töltött óra egyetlen pillanattá zsugorodik, míg a nélküle megélt másodpercek súlyos évekké duzzadnak. És érzed, hogy többet ér egy másodperc vele, mint ezer év bárki mással. Van, amikor várni kell. Ha jó dologra vársz, olyan, mintha állna az idő. A rossz ellenben pillanatok alatt utolér. A reménytelenül hosszú perceket, napokat, hónapokat, éveket csak egy módon lehet túlélni: ha hiszünk abban, amire, akire várunk. S közben az idő szeretetté alakul, és a percek múlásával egyre növekszik.
Létezik ilyen idő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése