Képzeld el: egy kiváló mester készít két teljesen egyforma kristálypoharat. Csodálatosan megformázza, megmetszi őket. Aztán mindkettőt eladja. Másnak. A poharak bekerülnek a vitrinbe, sokáig senki nem használja őket, csak várnak. Arra, hogy teljesítsék küldetésüket. Hogy egy napon kézbe vegyék, csordultig megtöltsék őket, és koccintsanak velük. Az évek telnek, és látszólag nem történik semmi. Csak várnak, várnak, várnak, úgy tűnik, hiába. Ám egy napon történik valami. Gazdáik megunják őket, és próbálnak szabadulni tőlük. A két pohár így egy aukción egymásra talál. Még nem történik semmi, csak találkoznak. Már tudják, hogy valami történt, ami nem véletlen. Már reménykedhetnek, hogy nem várakoztak hiába. És itt, az aukción van valaki, aki keres valamit. Valamit, ami szépségével, tisztaságával, rendkívüliségével megragadja őt, és amiről érzi, hogy eddigi sorsánál többre hivatott. Keres. Aztán egy pillantás elég, hogy felfedezze a két poharat, és már tudja, hogy ezért van itt, értük van itt, éppen erre a két pohárra vágyik. A licit megkezdődik, és ő harcolni kezd. Harcol a két pohárért. Végül nagy áron, de megszerzi őket. Hazaviszi, és ünnepséget rendez. Meghívja barátait, hogy megossza velük örömét, megmutassa, hogy milyen kincsekre lelt. És ezen az estén a poharak életre kelnek. Mert a házigazda csodát tesz velük. Igen, a házigazda, aki nem más, mint maga az Élet. Ő akarta, hogy ez a két pohár találkozzon, és létezésük értelmet nyerjen. És most kézbe veszi őket, megtölti, egyiküket legkedvesebb barátjának nyújtja, és elérkezik a nagy pillanat: a két pohár most először összecsendül. Csodálatos a hang, olyan, amilyet még senki nem hallott. Ez a gyönyörű, tiszta hang csak ennek a két pohárnak a találkozásából születhetett meg. Mert egymásnak készítette őket a mester. És most a két pohár az Élet segítségével egymásra talált.
Léteznek ilyen poharak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése