Nem az, amelyik öncélúan, a haszonért keresi a kincset. Hanem az igazi. Aki bármit megtesz, hogy megtalálja. Azért keresi, mert vágyik rá. Mert ritka, mert egyetlen példány létezik belőle. És éppen ezért fontos, hogy megfelelő helyre kerüljön, hogy óvják, megbecsüljék, tiszteljék. A kincskereső, az igazi, értékeli a kincset, és minden vágya, hogy az őt megillető helyre vihesse. Mindent megtesz érte. Türelemmel, kitartással, áldozattal. Útjába kerül sok, a kincshez hasonló utánzat, de ő nem éri be velük. Mert tudja, hogy egyik sem pótolhatja az egyetlent, érzi, hogy egyik sem érdemli meg a helyet, amit ő szánt neki, és egyik sem tudná maradéktalanul kitölteni az űrt, amit hiánya okoz. Keres, keres, keres. És nem hiába. Egy napon megtörténik a csoda. Megtalálja. Az igazi kincset. Már pontosan tudja, hogy őt kereste, érte hozott meg minden áldozatot. Mostantól óvni akarja, vigyázni rá, megbecsülni, és tisztelni. Semmiért nem adná, semmi másra nem cserélné. Mert semmi más nem helyettesítheti. Az igazi kincset semmi. A kincskereső tudja, hogy érte megéri minden küzdelem, fáradozás, fájdalom.
Létezik ilyen kincskereső.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése