A déli harangszó. Jelent győzelmet, jelenti a mennyországot. De jelenthet vereséget, pokollal, kénesővel. Üzenhet boldog találkozást, gyönyörű perceket, de jelezhet gyötrelmes pillanatokat, fájdalmas búcsút is. Ilyenkor komorabban szól. Ezt meghallja az ember, szívében, lelkében érzi. Aztán már csak emlékeket idéz. Szépeket és fájót. De a harang nem azért van, nem azért szól, hogy mindig a fájdalomra emlékeztessen, mindig azt idézze. A harang a győzelem, a mennyország hirdetésére hivatott. Ezért eljön a nap, amikor ismét boldogságot és győzelmet kongat, ezt üzeni. És akkor újra csodálatosan zeng majd.
Létezik ilyen harangszó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése