Ami nem ígéret függvénye. Hanem a szereteté. Ami benned van a másik iránt. Akkor is hűséges vagy hozzá, ha nem mondod, ha nem ígéred neki. Ha csak egyszer tiszta szívedből mondod: "szeretlek", ez többet ér, mintha százszor elismétled: "örökké hű leszek hozzád". Ebben az egy szóban, ebben az érzésben minden hűség benne van. Ez az érzés kényszerít hűségre. Örök hűségre. Meg sem fordul a fejedben ez a szó, nem is kell gondolnod rá, egyszerűen ez az életed, a hűséget a mindennapjaid magukban hordozzák. Magától értetődő lesz, a szíved kényszerít erre. Szelíden, finoman kényszerít. És édes kényszer ez. Mert hiszen a szeretet éppen azt jelenti, hogy rá van szükséged, a másikra, akinek jót, szépet, kedveset akarsz adni, mindent, amit fontosnak tartasz, amiről tudod, hogy az ő lelkét építi, szépíti, amitől valamilyen édes érzés járja át. És egészen nyilvánvaló, hogy csak ő fontos számodra, senki más. És így a „hűség” egy valóban megélt szóvá, fogalommá válik. Ami hozzád tartozik. És hozzá. Kettőtöké.
Létezik ez a hűség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése