Az emberek többsége nem éli át ezt a pillanatot. A pillanatot, azt a csodát, amikor két szív, két lélek egymásra talál. Nem úgy, ahogyan azt általában értik, amikor ezt kimondják. Hanem valóságosan. Ebben a pillanatban megéreznek valamit, egy tökéletes összhangot, egy nagyon mély, már-már valószerűtlen szeretetet a másik iránt. Azt a szeretetet, ami sokak számára csak a tündérmesékben, a romantikus történetekben létezik. Pedig ez a szeretet valóban élő. És a történet az erdőről, ahol nő és férfi lelke összeér, és olyan érzést élnek meg, amit legtöbb embertársuk soha nem, bizony, igaz. Ezt a pillanatot csak azok kapják meg, akik feltétel nélkül bíznak a másikban. A másik szeretetében. Rá merik bízni magukat, engedik szeretni magukat, és feltétel nélkül adják saját szeretetüket, szívüket, lelküket. Megkeresik, felkutatják őt a világban, és szeretik. Csendesen, szelíden, pont úgy, ahogy arra a másik lelke vágyik. És akkor elérkezik a pillanat.
Mert létezik ez a pillanat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése