2011. december 11., vasárnap

Van a napkelte…


A lenyűgöző. A talányos. Hiszen mindig más. Leírhatatlan, ahogy naponta más és más, pillanatról pillanatra más és más, milliónyi szépséget ad, leírhatatlan színeinek gazdagsága az élénk vöröstől a titokzatos halvány rózsaszínig. Talányosan mutatja meg magát neked, és talán magában hordozza napodat. Mindig elvarázsol, mindig rabul ejt. Megunhatatlan. De van, amikor nem így kel a Nap. Nem színekbe burkolózva, nem talányosan játszva, nem tündökölve. Hanem talán kócosan, álmos szemekkel, gyűrött arcocskával, nyűgösen. Nem ragyogva, nem pompázva. Mégis, mégis ez a legszebb napkelte, minden napfelkelte közt a legcsodálatosabb. Aki talán minden reggel ilyen, kócos, álmos, gyűrött, nyűgös...mégis, megunhatatlan. Mert a legszebb napkelte. Ő. A Kedves...

Létezik ilyen napkelte.

4 megjegyzés:

  1. Valóban lenyűgöző....az írásod is, és az, ha a Kedvesünkben megláthatjuk a napfelkeltét. Mert előbb utóbb, ha szeretünk, ha nagyon szeretünk és viszontszeretnek, mindenben meglátjuk őt. Valahogy ez az érzés, ez az egységélmény mindenben tükröződik. És a végén tényleg nem tudható, hogy a őt látjuk a napfelkeltében, vagy a napfelkeltét őbenne. Ezért is csodálatos érzés....Minden jóvá és lenyűgözővé válik egyszerre. Tartson mindörökké :)

    "A szerelem elhozza számunkra a reményt, hogy jók vagyunk és szerethetőek...még akkor is, ha szívünk mélyén tudjuk, hogy ez így van, más ember nélkül is. De hát magunkat másokban láthatjuk, ez a Föld ajándéka, mely az égbe röpíthet bennünket."

    Kedves Tamás,
    újra köszönöm.

    Boldogságos, lenyűgöző pillanatokkal teli, izgalmas új évet kívánok neked.

    Üdv
    Ildikó

    VálaszTörlés
  2. Bizony, kedves Ildikó, a szeretet a Másik által válik igazán szeretetté bennünk. Hiába érezzük, hogy jók vagyunk, vagy szerethetők, kell valaki, aki ezt "bebizonyítja".

    Köszönöm a hozzászólásodat, a jókívánságot, és persze, én is csak szép, tartalmas, igaz érzéseket adó új évet kívánok Neked!

    Tamás

    VálaszTörlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  4. Nem olyan rég írtam egy verset, ennek az első sorai jutottak eszembe a "Napkeltédről":
    Szerettem volna, ha szépnek látsz!
    Szebbnek és jobbnak, mint amilyen vagyok.
    Azt hiszem nincs felemelőbb érzés, ha abból a tükörből, amibe belenézünk reggelenként - a kedvesünk szeméből - ezek az érzések tükröződnek vissza ránk. Kell ennél szebb ébredés? Lehet ennél csodálatosabb a napkelte? Csak ez a fény ébresszen minden reggel és ragyogja be a napunk!!! Akkor már érdemes volt új napra ébredni...

    VálaszTörlés