Az egész ember vágya. Ami igaz testre és lélekre egyaránt. Milyen jó is az esőcseppnek, amely éppen arra járva ráhullhat. Vagy a napsugárnak, amely megpihenhet vállán. És a szellőnek, amely arcát simíthatja. Milyen jó a levegőnek, mely átjárhatja Őt, és a földnek, melyet lábával megérint. És milyen jó lenne, ha mindezt te is megtehetnéd. Ez a vágy, a Kedves megérintésére, ölelésére ébredő vágy lélekből fakad. Csak akkor igazi. Csak akkor igaz. Mert nem magad miatt szeretnéd Őt megérinteni, hanem azért, hogy neki szépet adj, örömet adj. Hogy az érintésbe beleborzongjon, kellemes érzés járja át a szívét, és soha ne akarjon kibújni ölelésedből. Mert neki ez jó. Neki öröm, neki szép, vele akarsz csodát tenni. És miközben ez a vágy vezet, veled is megtörténik a csoda. Számodra is szép és gyönyörű lesz, amit tiszta szívből, őszinte vággyal a lelkedben adsz neki. Mert ebben a vágyban a lélek vágya van benne. Onnan indul, és oda érkezik vissza. Lelked számára lesz gyönyörűség. És az Ő lelkének is.
Van ilyen vágy.
Van ilyen vágy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése