2012. január 7., szombat

Van a szeretet…


A szeretet, ami fogva tart. Minden nap vele ébredsz, vele alszol el. A szeretet, amely reménykedik, csodát vár. Növekedik, szépül, tisztul. A szeretet, amely vár, vár és vár. De egy napon… ellened fordul. Amikor epekedve vársz egy pillantást, egy mosolyt, egy arcot, egy hangot.... és mindez csak ritkán, pillanatokra, távolságtartón adatik meg, és nem tudod, nem tudhatod, mit hoz a jövő, akkor kegyetlen zsarnokká válik a szeretet. Elhatalmasodik benned, és legyőz. Felülkerekedik rajtad. Már nem a barátod, hanem az ellenséged. Felemészti előbb lelkedet, aztán egész valódat. Már nem szépet ad, hanem fájdalmat. Egyre nagyobb és nagyobb fájdalmat. Amit már nem tudsz elviselni. Egyedül nem. És nincs segítség. Nincs kinek elmondani, nincs kivel megosztani. Már csak egyet tehetsz. Elengeded. És emlékét megőrzöd valahol mélyen. Tisztán, szépen, szelíden…Szeretve.

Van ilyen szeretet.

2 megjegyzés:

  1. Jó itt nálad, kedves Tamás!

    Szeretem magamba szívni gyönyörű gondolataid sugárzását ,szinte kivétel nélkül valamennyiben magamra ismerek…... ez most mélyen érintett.
    Mert van ilyen szeretet..

    Néha azt hiszem, hogy varázsló vagy.

    Remélem jól kezdődött az éved és a folytatás is varázslatos lesz!

    Szépet Tamás! Kívánom!

    VálaszTörlés
  2. Kedves Arozika!

    Nem, nem vagyok varázsló... Csak élem az életem, vannak érzéseim, megérintenek pillanatok, és megfogalmazom őket. Persze, az a pillanat, amikor papírra vetődnek, az igen, az valóban varázslat. Utólag magam is elcsodálkozom.

    Örülök,hogy Magadra ismersz bennük, hogy megérintenek, és hogy jól érzed Magad itt, kívánom, hogy ez mindig így legyen. Köszönöm a jókívánságot, remélem, hogy valóban varázslatos lesz, és ezt kívánom Neked is. Mert csodák léteznek, és sosem tudjuk, melyik pillanat rejtegeti őket.

    Tamás

    VálaszTörlés