2012. január 7., szombat

Van az otthon…


Az otthon, ami nem egy helyet jelent. Nem négy falat, nem ágyat, bútorokat, konyhát, nem kandallót, képeket, könyveket. Nem tárgyakat, nem gyűjtött ékszereket. Nem. Az otthon nem ott van. Az otthont nem lehet falak közé szorítani, nem lehet kulcsra zárni. Mert az otthon egy érzés. Egy kellemes,  megnyugtató, biztonságot adó érzés. Egy érzés, amit nem tudsz önmagadnak, önmagadban megteremteni, nem tudsz felépíteni, berendezni, vásárolt tárgyakkal felékesíteni. Az otthon egy érzés, amit nem vehetsz, csak kaphatsz. Tőle. Vele, mellette mindenütt otthon vagy.
    Ez az otthon. Ő.

3 megjegyzés:

  1. Kedves Tamás!
    Csodálatosan megfogalmazod és átadod az érzéseidet. Léleksimogató szavakkal. Köszönöm.
    Valahányszor meglátogatlak, vagy más fórumokon, oldalakon találkozom az írásaiddal, határtalan jó érzés költözik a szívembe. Megnyugvást, vigaszt találok.
    Egyfajta otthon ez is, a lelki béke otthona.
    Szeretettel üdvözöllek: Juckó

    Különlegessége mind ennek, hogy személyesen nem is ismerjük egymást. De biztos vagyok abban, hogy rajtam kívül még több olyan ember van, aki hasonlóan érez gondolataidat olvasva.

    VálaszTörlés
  2. Kedves Juckó, nagyon köszönöm. Mindig csak ezt tudom mondani, amikor ilyen kedves hozzászólásokat olvasok. Megható, megtisztelő, és nagy öröm, hogy a gondolataim, írásaim ilyen érzést adnak másoknak. Egy lelki otthont. Nagyon örülök, és érezd itthon Magad mindig!!

    Tamás

    VálaszTörlés
  3. Kedves Tamás, nemrég fedeztelek fel, egy blogtársam idézett tőled: http://csillagok2.blogol.hu/
    Nagyon örülök, hogy olvashatom az írásaid, mert szinte a helyettem megfogalmazott gondolatokat találom itt nálad.
    Hát igen, ilyenek vagyunk mi nők, túlcsordul belőlünk az érzelem, néhány férfi pedig meg tudja fogalmazni is, ahogy mégsem lesz érzelgősség ez a túláradás.:)

    Hála és köszönet az életedért!

    VálaszTörlés