tag:blogger.com,1999:blog-47588380824871826072024-03-05T08:07:33.585+01:00Mosolyhíd - MosolyszárnyakCsitáry-Hock Tamáshttp://www.blogger.com/profile/17729995580469098129noreply@blogger.comBlogger98125tag:blogger.com,1999:blog-4758838082487182607.post-15550606677579467352012-01-07T18:37:00.000+01:002012-01-07T18:37:52.924+01:00Van egy álom…<div class="separator" style="clear: both; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"></div><div style="text-align: center;"><span style="font-size: small;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0MTbnlLyNzkCQeNSybTFOQvOmDrPXsgCnivSjBoFR-Wd2CLAtgNfBGCY1equWgJ8pTD-W2pD4x7jWsvDERJI43zKHYKJm2NMOdJRCJ-VNmkB_b_bPtqu08xJEMli5Hw65Zh2gvEICw8U/s1600/tumblr_lvdb4tIEvo1qfdjvro1_500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0MTbnlLyNzkCQeNSybTFOQvOmDrPXsgCnivSjBoFR-Wd2CLAtgNfBGCY1equWgJ8pTD-W2pD4x7jWsvDERJI43zKHYKJm2NMOdJRCJ-VNmkB_b_bPtqu08xJEMli5Hw65Zh2gvEICw8U/s320/tumblr_lvdb4tIEvo1qfdjvro1_500.jpg" width="313" /></a></span><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; font-size: small;"> </span></div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; font-size: small;">Az álom, amelyben egy gyönyörűséges Angyal látogat meg. Szíved Angyala. Leül melléd, látod szépséges arcát, belenézel erőt adó szemeibe, és hallod a világ legszebb zenéjét, a hangját. Beszél hozzád, és te el sem tudod hinni, hogy ez valóság. Hisz’ oly régóta vágytál erre. És most nem tudod elhinni. Pedig itt ül melletted. Néhány pillanatig. Csodálatos pillanatok. De történik valami. Nem tudod, miért, nem tudod, milyen erő hatására, de indulnod kell. Nem akarsz, de menned kell. Elindulsz… és ő veled tart. Veled, míg elérkeztek egy kapuhoz. Megálltok. Ő gyengéden átölel, és elköszön. Te maradnál, de nem maradhatsz. Ő jönne, de nem jöhet. Az álom és valóság kapujában el kell válnotok. Neki maradnia kell. Álmaidban. Neked menned kell. A valóságba. De egy napon minden más lesz. Egy napon a kapu ledől. Egy napon már nem lesz álom, csak valóság. Egy napon az álom és a valóság egy lesz. Eggyé válik. Benne.<br />
<br />
Szíved Angyalában. </span></div>Csitáry-Hock Tamáshttp://www.blogger.com/profile/17729995580469098129noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4758838082487182607.post-11487860329780965112012-01-07T18:27:00.001+01:002012-01-07T21:30:51.709+01:00Van a vágy…<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgg9qLtn1N_h5tP2H960g8ePg6mwerOAJ0pmuSBJZ_0PWc1tmILTr0qU1XPZs3KYC9MjksWXcHOYaQABsmTO2LU5LfO3KhEAqNHVf_AzwdQEU_21BAtbOmE7Z2lK1ao7pd91JVuC-E4a4k/s1600/tumblr_ll72utRTtp1qea1js.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgg9qLtn1N_h5tP2H960g8ePg6mwerOAJ0pmuSBJZ_0PWc1tmILTr0qU1XPZs3KYC9MjksWXcHOYaQABsmTO2LU5LfO3KhEAqNHVf_AzwdQEU_21BAtbOmE7Z2lK1ao7pd91JVuC-E4a4k/s320/tumblr_ll72utRTtp1qea1js.jpg" width="213" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: small;"></span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: center;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;">Meglátsz egy autót. A Kedvesét. És valami eszedbe jut. Valamit érzel. Egy vágyat. A szívedben. És arra gondolsz, azt érzed, hogy hogy milyen boldogan lennél az autó ülése, amelybe belesimul, a biztonsági öv, mely szorosan átöleli, a kormány, amit keze érint. Aztán más is eszedbe jut. Szeretnél lenni a víz, mely egy hosszú nap után felüdíti fáradt testét, a törölköző, mely minden porcikáját végigsimítja, felszárítva róla a vizet. Lennél a tükör, amely minden nap láthatja, a cipőd, amely pici lábához simul, vagy a rúzs, mely színesíti ajkát. Lennél a telefon, mely hallja hangját, a kanál, amit édes nyelvével megérint. Vagy a toll, mellyel gyönyörű, fenséges nevét leírja, vagy a papír, mely azt hordozza. </span><br style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;" /><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;">Lennél. Minden lennél, de egyik sem lehetsz. Mégis, mindegyiknél több lehetsz. Mert te a lelkeddel simogatod, a lelkeddel öleled át, lelkeddel érinted meg, lelkedben hordozod nevét, szívét, a lelkeddel őrzöd. Soha nem múló vággyal.</span><br style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;" /><br style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;" /><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;">Létezik ez a vágy. </span></span></div>Csitáry-Hock Tamáshttp://www.blogger.com/profile/17729995580469098129noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4758838082487182607.post-53179219381360647562012-01-07T18:21:00.000+01:002012-01-07T18:21:39.338+01:00Van a nyomkövető...<div class="separator" style="clear: both; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9AfZ4JNVrLXZsb4Gh0Tyc9XXwE7m_dHMXXv2np-qBHPUFDHGQkzjWTv1tyjnHmaIf4IRiGxi9zKd-UZ66bLXaNiEWSLLI6vyfMj2Dt1Q5VGfsgEjG9x5BuumJT2YS9kyPDj4XtN9zHj4/s1600/tumblr_lnythcuVVT1qzvsqto1_500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9AfZ4JNVrLXZsb4Gh0Tyc9XXwE7m_dHMXXv2np-qBHPUFDHGQkzjWTv1tyjnHmaIf4IRiGxi9zKd-UZ66bLXaNiEWSLLI6vyfMj2Dt1Q5VGfsgEjG9x5BuumJT2YS9kyPDj4XtN9zHj4/s320/tumblr_lnythcuVVT1qzvsqto1_500.jpg" width="213" /></a></span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; font-size: small;">Milyen drága, bonyolult eszközöket készítenek tudósok, hogy megfigyelhessék mások mozgását, megtalálási helyét, akár a természetben élő lényekről, akár embertársaikról van szó. Sok-sok kutatás, fejlesztés és pénz kell mindehhez. Megtalálni azt, amit, vagy akit keresünk. De van egy "eszköz", ami semmibe nem kerül, mégis a legdrágább, a legpontosabb. Ez tudja, hogy merre van a másik. A Másik. És megtalálja. A kellő pillanatban. Amikor arra szükség van. Ez az "eszköz" pontosan érzi, mikor, hová kell menned, hogy találkozz Vele. Hogy megtaláld. Őt. Ez az "eszköz" a szíved. És az Ő szíve. A két szív együtt tudja az időpontot, az útirányt, amely a célhoz vezet. Hozzá.<br />
</span><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; font-size: small;">Van ilyen nyomkövető.</span><span style="font-size: small;"><br />
</span></div>Csitáry-Hock Tamáshttp://www.blogger.com/profile/17729995580469098129noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4758838082487182607.post-45975955120860613992012-01-07T18:13:00.001+01:002012-01-07T18:13:40.370+01:00Vannak arcok…<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2AYiwrRUsgzshyphenhyphenVADxb3gMFG-u7skNLczsGgSJabXOkY0ajGWJ1pztrjM5QXVX8HT9CoNFGKNhpCtcox0LHiJBmlZ-hsHhgTZgjK6lmRA2_5x01i4cSTFkgPGBS8yjpS-X_tj9fylwmI/s1600/2319089.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="194" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2AYiwrRUsgzshyphenhyphenVADxb3gMFG-u7skNLczsGgSJabXOkY0ajGWJ1pztrjM5QXVX8HT9CoNFGKNhpCtcox0LHiJBmlZ-hsHhgTZgjK6lmRA2_5x01i4cSTFkgPGBS8yjpS-X_tj9fylwmI/s320/2319089.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: center;"></div><br />
<div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: small;">Milliónyi, milliónyi arc. Jönnek veled szemben, kapkodod a fejed, de hiába… egyik sem… Egyik sem az az arc, amelyiket látni szeretnéd. Látni vágysz. Néha már mindegy. Néha már azt is fürkészed, amelyikről messziről tudod: nem Ő. Mégis, mégis, mégis figyeled. Mert a szíved mélyén, titkon reméled, hogy mégis, amikor közeledbe ér, Őt fogod látni. Hogy csoda történik, és az arc átváltozik. És Ő fog ott állni előtted. Tudod, hogy lehetetlen, talán nevetséges is. De számodra nem az. Te csodát vársz. Egy arcot.</span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: small;"> <br />
Őt.</span></div>Csitáry-Hock Tamáshttp://www.blogger.com/profile/17729995580469098129noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4758838082487182607.post-27310111389729674042012-01-07T18:00:00.004+01:002012-01-07T18:06:53.236+01:00Van az otthon…<div class="separator" style="clear: both; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: small;"></span></div><div class="separator" style="clear: both; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhVMjWxYn0sm_ENJLOqva5aoPI6rKKT9KlJKIGxVHGAtGAYl3MpAfN01bhCrRC3V05ZRRcGf0wguMFu6GBX7HlaPRhtO0Eo4SYVf0ZSmHuayRK-JghEEk76OsXv8wJgT3sE8p8i2atu3OU/s1600/tumblr_l7kofhuIge1qcjax4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="268" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhVMjWxYn0sm_ENJLOqva5aoPI6rKKT9KlJKIGxVHGAtGAYl3MpAfN01bhCrRC3V05ZRRcGf0wguMFu6GBX7HlaPRhtO0Eo4SYVf0ZSmHuayRK-JghEEk76OsXv8wJgT3sE8p8i2atu3OU/s320/tumblr_l7kofhuIge1qcjax4.jpg" width="320" /></a></span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><br />
Az otthon, ami nem egy helyet jelent. Nem négy falat, nem ágyat, bútorokat, konyhát, nem kandallót, képeket, könyveket. Nem tárgyakat, nem gyűjtött ékszereket. Nem. Az otthon nem ott van. Az otthont nem lehet falak közé szorítani, nem lehet kulcsra zárni. Mert az otthon egy érzés. Egy kellemes, megnyugtató, biztonságot adó érzés. Egy érzés, amit nem tudsz önmagadnak, önmagadban megteremteni, nem tudsz felépíteni, berendezni, vásárolt tárgyakkal felékesíteni. Az otthon egy érzés, amit nem vehetsz, csak kaphatsz. Tőle. Vele, mellette mindenütt otthon vagy.</div><div style="text-align: center;"><span style="font-size: small;"> </span><span style="font-size: small;"> <span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;">Ez az otthon. Ő.</span></span></div><span style="font-size: small;"> </span>Csitáry-Hock Tamáshttp://www.blogger.com/profile/17729995580469098129noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-4758838082487182607.post-2896350313682972282012-01-07T17:57:00.001+01:002012-01-07T17:57:42.945+01:00Van a szeretet…<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgDLfyWZwhkWEhzztnd5rlX5zXyEdsOHqQjPAbfkoH47dohUAF3hwhi9gudOPHmmADknBku0PPddKwenxACs8QckMeA89iTJyU8OGCtYGt5QmXBCQ8feb78DkSsbK12WhnGQ93dxRW1EVs/s1600/eyes%252Cface%252Ctears%252C100213102%252Cemotion%252Cblack%252Cand%252Cwhite-15a96501f22e99c60e14f03f690438ac_h.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgDLfyWZwhkWEhzztnd5rlX5zXyEdsOHqQjPAbfkoH47dohUAF3hwhi9gudOPHmmADknBku0PPddKwenxACs8QckMeA89iTJyU8OGCtYGt5QmXBCQ8feb78DkSsbK12WhnGQ93dxRW1EVs/s320/eyes%252Cface%252Ctears%252C100213102%252Cemotion%252Cblack%252Cand%252Cwhite-15a96501f22e99c60e14f03f690438ac_h.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: center;"></div><br />
<div style="text-align: center;"><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; font-size: small;">A szeretet, ami fogva tart. Minden nap vele ébredsz, vele alszol el. A szeretet, amely reménykedik, csodát vár. Növekedik, szépül, tisztul. A szeretet, amely vár, vár és vár. De egy napon… ellened fordul. Amikor epekedve vársz egy pillantást, egy mosolyt, egy arcot, egy hangot.... és mindez csak ritkán, pillanatokra, távolságtartón adatik meg, és nem tudod, nem tudhatod, mit hoz a jövő, akkor kegyetlen zsarnokká válik a szeretet. Elhatalmasodik benned, és legyőz. Felülkerekedik rajtad. Már nem a barátod, hanem az ellenséged. Felemészti előbb lelkedet, aztán egész valódat. Már nem szépet ad, hanem fájdalmat. Egyre nagyobb és nagyobb fájdalmat. Amit már nem tudsz elviselni. Egyedül nem. És nincs segítség. Nincs kinek elmondani, nincs kivel megosztani. Már csak egyet tehetsz. Elengeded. És emlékét megőrzöd valahol mélyen. Tisztán, szépen, szelíden…Szeretve.</span></div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; font-size: small;">Van ilyen szeretet.</span></div>Csitáry-Hock Tamáshttp://www.blogger.com/profile/17729995580469098129noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4758838082487182607.post-2058740683258003092012-01-07T17:54:00.000+01:002012-01-07T17:54:38.070+01:00Van az ölelés…<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyT9eiM2e19Dx010Y1Gk1xFcQyM9vF8CZQMadnj8UlMvRJXscaxWOtufNla3l4leT72qg8G-KuMF217GHqnPwIZ6sUiqmavRYCYW7_6TypbUKz-4ndG03q6WD1vSvCyHxYQin2QnjJ5yo/s1600/tumblr_lg842i1mUi1qdgprmo1_400.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyT9eiM2e19Dx010Y1Gk1xFcQyM9vF8CZQMadnj8UlMvRJXscaxWOtufNla3l4leT72qg8G-KuMF217GHqnPwIZ6sUiqmavRYCYW7_6TypbUKz-4ndG03q6WD1vSvCyHxYQin2QnjJ5yo/s320/tumblr_lg842i1mUi1qdgprmo1_400.jpg" width="221" /></a></div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; font-size: small;">Az ölelés, ami közvetít. Közvetíti a szerelmet, a benned élő érzéseket. Átadja a másiknak, és benne kapod meg az ő érzéseit. De lehet, hogy nem ölelhetsz. Hogy az ölelésre várnod kell. Hogy az érzéseidet magadban kell őrizned. És ekkor már nem csak az érzéseidet őrzöd. Mert bárhol jársz, bármit látsz, ami szép, ami megérint, magadban gyűjtöd. Neki. Hogy egy napon megoszthasd Vele. Mindent, amit látsz, amit hallasz, ami szépíti az életet. Mindent megőrzöl a szívedben. De mindezt elmondani, leírni, elmondani nem tudod. A szavak elkopnak, talán már nem is emlékszel mondatokra, eseményekre. Ám minden, amit Neki szánsz, átalakul egy érzéssé. Amit átadni csak egy módon lehet... Egy ölelésben... Egy ölelő érzésben...És ebben az ölelésben évek, évtizedek kelnek életre. Abban a pillanatban.<br />
<br />
Van ilyen ölelés. </span></div><div style="text-align: center;"> </div><div style="text-align: center;"> </div><div style="text-align: center;"> </div><div style="text-align: center;"><br />
</div>Csitáry-Hock Tamáshttp://www.blogger.com/profile/17729995580469098129noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4758838082487182607.post-55097061026178306822012-01-07T17:48:00.001+01:002012-01-07T17:49:34.902+01:00Van a vágy…<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiF2n6uX2Fhjb5mlWKHbQYcB_xeroMvZPIO1u4ZNowSdYTbJ00stBRkrVDiUs5Z0ZJV_JZnMspJfH78zw7LR4wHtPHIT0bHXD-zy0WOF0Ymljr8T40Ym4vu3_0v0tGH_5Lvi60iESCm_As/s1600/the_demonstration_of_love__by_m0thyyku.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiF2n6uX2Fhjb5mlWKHbQYcB_xeroMvZPIO1u4ZNowSdYTbJ00stBRkrVDiUs5Z0ZJV_JZnMspJfH78zw7LR4wHtPHIT0bHXD-zy0WOF0Ymljr8T40Ym4vu3_0v0tGH_5Lvi60iESCm_As/s320/the_demonstration_of_love__by_m0thyyku.jpg" width="320" /></a></div><div style="color: black; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><br />
</div><div style="color: black; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: small;">Az egész ember vágya. Ami igaz testre és lélekre egyaránt. Milyen jó is az esőcseppnek, amely éppen arra járva ráhullhat. Vagy a napsugárnak, amely megpihenhet vállán. És a szellőnek, amely arcát simíthatja. Milyen jó a levegőnek, mely átjárhatja Őt, és a földnek, melyet lábával megérint. És milyen jó lenne, ha mindezt te is megtehetnéd. Ez a vágy, a Kedves megérintésére, ölelésére ébredő vágy lélekből fakad. Csak akkor igazi. Csak akkor igaz. Mert nem magad miatt szeretnéd Őt megérinteni, hanem azért, hogy neki szépet adj, örömet adj. Hogy az érintésbe beleborzongjon, kellemes érzés járja át a szívét, és soha ne akarjon kibújni ölelésedből. Mert neki ez jó. Neki öröm, neki szép, vele akarsz csodát tenni. És miközben ez a vágy vezet, veled is megtörténik a csoda. Számodra is szép és gyönyörű lesz, amit tiszta szívből, őszinte vággyal a lelkedben adsz neki. Mert ebben a vágyban a lélek vágya van benne. Onnan indul, és oda érkezik vissza. Lelked számára lesz gyönyörűség. És az Ő lelkének is.<br />
<br />
Van ilyen vágy.</span></div>Csitáry-Hock Tamáshttp://www.blogger.com/profile/17729995580469098129noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4758838082487182607.post-91946707656436240422011-12-11T14:39:00.001+01:002011-12-11T14:40:22.862+01:00Van a napkelte…<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEic5pA9L5FpdR3QJIzonX175V1VgJADOsrAhyXAfxh1sCOMju6wNmsDd6p8noZR0NGH5XHWzfY0hW6Os5fvXHAF6RUsw_DIrxlY2W66jTT3Q84kSSbeTYHOU3KX8Voczv-WjWSyDgSQZO8/s1600/tumblr_lmddj5mT1i1qac6sjo1_500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEic5pA9L5FpdR3QJIzonX175V1VgJADOsrAhyXAfxh1sCOMju6wNmsDd6p8noZR0NGH5XHWzfY0hW6Os5fvXHAF6RUsw_DIrxlY2W66jTT3Q84kSSbeTYHOU3KX8Voczv-WjWSyDgSQZO8/s320/tumblr_lmddj5mT1i1qac6sjo1_500.jpg" width="320" /></a></div><br />
<div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><span style="line-height: 150%;">A lenyűgöző. A talányos. Hiszen mindig más. Leírhatatlan, ahogy naponta más és más, pillanatról pillanatra más és más, milliónyi szépséget ad, leírhatatlan színeinek gazdagsága az élénk vöröstől a titokzatos halvány rózsaszínig. Talányosan mutatja meg magát neked, és talán magában hordozza napodat. Mindig elvarázsol, mindig rabul ejt. Megunhatatlan. De van, amikor nem így kel a Nap. Nem színekbe burkolózva, nem talányosan játszva, nem tündökölve. Hanem talán kócosan, álmos szemekkel, gyűrött arcocskával, nyűgösen. Nem ragyogva, nem pompázva. Mégis, mégis ez a legszebb napkelte, minden napfelkelte közt a legcsodálatosabb. Aki talán minden reggel ilyen, kócos, álmos, gyűrött, nyűgös...mégis, megunhatatlan. Mert a legszebb napkelte. Ő. A Kedves...</span></span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><m:smallfrac m:val="off"> <m:dispdef> <m:lmargin m:val="0"> <m:rmargin m:val="0"> <m:defjc m:val="centerGroup"> <m:wrapindent m:val="1440"> <m:intlim m:val="subSup"> <m:narylim m:val="undOvr"> </m:narylim></m:intlim> </m:wrapindent> </m:defjc></m:rmargin></m:lmargin></m:dispdef></m:smallfrac></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; line-height: 150%; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; line-height: 150%; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><span style="line-height: 150%;">Létezik ilyen napkelte.</span></span></div>Csitáry-Hock Tamáshttp://www.blogger.com/profile/17729995580469098129noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-4758838082487182607.post-79177893015823364332011-12-11T14:36:00.001+01:002011-12-11T14:37:01.691+01:00Van a hasonlóság…<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhyT8be5KlVNb4L8vdzDnQn2SjIC6sPxiB1Gicg-_tNMQpeBVr-3I50btkAKEbNs06XqbsDbdmEoeeIKVW_n_NBIKTJOc5_cAw9F0fe0-65ZsxyxNAAOECVO1_-5W-WoZ_qmpnSLGKF9M/s1600/tumblr_ll2ybln6ym1qefrmxo1_500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhyT8be5KlVNb4L8vdzDnQn2SjIC6sPxiB1Gicg-_tNMQpeBVr-3I50btkAKEbNs06XqbsDbdmEoeeIKVW_n_NBIKTJOc5_cAw9F0fe0-65ZsxyxNAAOECVO1_-5W-WoZ_qmpnSLGKF9M/s320/tumblr_ll2ybln6ym1qefrmxo1_500.jpg" width="315" /></a></div><br />
<div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><span style="color: #191e25;"><span class="apple-style-span">És van a különbözőség. Mindkettőre szükség van. Akit szeretsz, azzal egy vagy, és mégis más. Az a csodálatos, hogy más. Más, mint te, mégis, ugyanaz. Igen. Egyformának is kell lenni, és különbözni is kell. De. Nem mindegy, hogy az egyformaság erősít-e, a különbözőség kiegészít-e. Nem mindegy, miben hasonlít, és nem mindegy, hogyan különbözik két ember. Csak akkor lesz tökéletes a kép, ha te pont úgy vagy más, ahogy kell. És másnak kell lennünk. Hiszen két egyforma darab nem egészíti ki egymást. Csak két különböző. De nem mindegy, hogy a különböző darabokból egy tökéletes kép áll-e össze, vagy egymás mellé téve is két fél-kép marad-e. Csak akkor tökéletes két ember találkozása, ha az összetartozó képdarabkákat őrzik magukban. És ezt a két darabot illesztik össze. És ekkor, ha a különbözőségek pontosan kiegészítik egymást, egy szép egészet, egy gyönyörű képet alkotnak. Együtt. Viszont hiába különbözőek, hiába próbálkoznak, ha a darabok együtt semmit nem adnak ki, mert így csak egy nagy, értelmezhetetlen, élvezhetetlen képpé válik az erőlködés. Az összeillesztés erőlködése.</span></span><br />
<span style="color: #191e25;"> <span class="apple-style-span">A hasonlóság pedig nem más, mint maga az érzés, annak a megérzése, hogy a képem másik fele nálad van. És szükségünk van egymás fél-képére, hogy a teljes teljessé, a tökéletes tökéletessé váljon. Hogy egy gyönyörű képpel gazdagítsuk a világot. A mi hasonlóságunkból, a mi különbözőségünkből.</span></span><br />
<span style="color: #191e25;"> </span><br />
<span style="color: #191e25;"> <span class="apple-style-span">Kettőnkből...</span></span></span></div><m:smallfrac m:val="off"> <m:dispdef> <m:lmargin m:val="0"> <m:rmargin m:val="0"> <m:defjc m:val="centerGroup"> <m:wrapindent m:val="1440"> <m:intlim m:val="subSup"> <m:narylim m:val="undOvr"> </m:narylim></m:intlim> </m:wrapindent> </m:defjc></m:rmargin></m:lmargin></m:dispdef></m:smallfrac>Csitáry-Hock Tamáshttp://www.blogger.com/profile/17729995580469098129noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4758838082487182607.post-81794634040201502702011-12-11T14:30:00.001+01:002011-12-11T14:31:44.433+01:00Van a Nő...<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8bBeRXoxCPFsXPaPhu5udK5lxi4Qvv4ZbXlfTRDtrzOQwgvKCSJKBGbpikWiz-HtbhnUgoQ406pJhAiVYIYvW4NSNBTrZXNM197Il55xbJtLMgyfxI-TA5ho3d1NSGDwwCx17y9pzT4Q/s1600/tumblr_lb9t3r4fpr1qa5ifko1_500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8bBeRXoxCPFsXPaPhu5udK5lxi4Qvv4ZbXlfTRDtrzOQwgvKCSJKBGbpikWiz-HtbhnUgoQ406pJhAiVYIYvW4NSNBTrZXNM197Il55xbJtLMgyfxI-TA5ho3d1NSGDwwCx17y9pzT4Q/s320/tumblr_lb9t3r4fpr1qa5ifko1_500.jpg" width="320" /></a></div><br />
<div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><span class="apple-style-span"><span style="color: black; line-height: 150%;">És van a Férfi. És vannak ők együtt. Ők ketten. Különös dolog. Történhet bármi a világban. Lehet kitűnő munkánk, jól fizető állásunk, bejárhatjuk a világot. Elérhetjük a csillagokat, de mégis, életünket a MÁSIKHOZ fűződő viszonyunk határozza meg. Körülötte forog a világ, a gondolataink, bármit teszünk. Nő és férfi viszonya határozza meg a világot, ez mozgatja, ez viszi tovább. A Másik mindig benne van a kávéban, a finom ebédben vagy éppen az odaégett vacsorában, egy könyvben, a déli harangszóban, egy illatban, a szépre sikerült gondolatban...mindenben.</span></span><span class="apple-converted-space"><span style="color: black; line-height: 150%;"> </span></span><span class="apple-style-span"><span style="color: black; line-height: 150%;"> Ha nehéz a munka, ha sikeres vagy, ha rossz napod van, ha ragyog rád a napfény, mind-mind miatta van. A másik miatt. A Nő miatt. A Férfi miatt. Bármit teszel, ott van mindenben. És ennek így kell lennie. Mert Nő Férfi nélkül, Férfi Nő nélkül nem teljes. Csak együtt. Ketten.</span></span></span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><m:smallfrac m:val="off"> <m:dispdef> <m:lmargin m:val="0"> <m:rmargin m:val="0"> <m:defjc m:val="centerGroup"> <m:wrapindent m:val="1440"> <m:intlim m:val="subSup"> <m:narylim m:val="undOvr"> </m:narylim></m:intlim> </m:wrapindent> </m:defjc></m:rmargin></m:lmargin></m:dispdef></m:smallfrac></span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"></div><div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: center;"><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; font-size: small;"><span style="color: black; line-height: 150%;"><br />
<span class="apple-style-span">Mi ketten.</span></span></span><span style="font-size: 14pt; line-height: 150%;"></span></div>Csitáry-Hock Tamáshttp://www.blogger.com/profile/17729995580469098129noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4758838082487182607.post-84640484337137082752011-11-24T21:38:00.001+01:002011-11-24T21:39:23.242+01:00Lélekből valósággá vált....<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjV98BECes5W1zHfm4XHD34qlGk4tE67HSDVEoBSfVSJBiHpiBi2quO72XzCqS7dhtDGoy9paaNxLR8XMY4W6PFdRDenuCQwZdIHjTxgzJ6T7jYpvtSgTWCBIDYSMFJFbkvtTycq8bXJaU/s1600/tumblr_lpffyggWrM1qg205no1_500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="209" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjV98BECes5W1zHfm4XHD34qlGk4tE67HSDVEoBSfVSJBiHpiBi2quO72XzCqS7dhtDGoy9paaNxLR8XMY4W6PFdRDenuCQwZdIHjTxgzJ6T7jYpvtSgTWCBIDYSMFJFbkvtTycq8bXJaU/s320/tumblr_lpffyggWrM1qg205no1_500.jpg" width="320" /></a></div><m:smallfrac m:val="off"> <m:dispdef> <m:lmargin m:val="0"> <m:rmargin m:val="0"> <m:defjc m:val="centerGroup"> <m:wrapindent m:val="1440"> <m:intlim m:val="subSup"> <m:narylim m:val="undOvr"> </m:narylim></m:intlim> </m:wrapindent> </m:defjc></m:rmargin></m:lmargin></m:dispdef></m:smallfrac><br />
<br />
<div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: small;">Lélekből énekelni - mindig José Carreras könyvének címe jut eszembe. Mert ebben a két szóban megírja a titkot. Igen. Ő pontosan tudja, milyen érzés lélekből énekelni, hogy csak így lehet. Ahogy én pontosan tudom, milyen érzés lélekből írni. A lélekről. Csak így lehet. Lélekről csak lélekből. És tudom, ezt Ti is érzitek, amikor olvassátok az itt fellelhető gondolatokat, vagy fellapozzátok a Mosolyhidat. Ma már tudom, miért ért el Hozzátok, a szívetekhez, a lelketekhez. Mert lélekből írtam. Őszintén. Minden, amit az ember megtanulhat akár az ének, akár az írás technikai tudnivalóit tekintve, semmit nem ér, ha nem a lélek rezegteti a hangszálakat, vezeti a szavakat író kezet. És addig lehet énekelni, addig lehet írni, amíg vezet. Csak addig. Ezért minden kötet után ott a kérdés: lesz-e folytatás? És sokan kíváncsiak voltak már a Mosolyhíd után, hogy lesz-e folytatás. Én azt hittem, azt éreztem, hogy nem lesz, nem lehet. De most itt van, mégis, itt van a folytatás. A Mosolyszárnyak. Talán kicsit más. Vagy csak én érzem így...Most kiderül. Ahogy más is kiderül. Hiszen most itt az újabb kérdőjel: vajon lesz-e még tovább? Lehet-e még újabb és újabb utakon megközelíteni a lélek rejtett zugait, a szív titkos vágyait, érzéseit? Lehet-e újabb módon kifejezni a legszebb emberi érzést, a legfontosabb élményt? Lehet. Tudom, hogy lehet. A kérdésre a válasz mégis: nem. Folytatás nem lesz. Legalábbis, ami e két kis könyvet illeti. De lehet más. Lehet mégis következő. Hiszen a lélek vezet, és a szívem, a lelkem vágyik szavakba önteni mindazt, ami benne van. Igen. Ölelést, érintést, hangot, szemeket, illatot, ízeket, színeket, tájakat, álmokat, vágyakat, és azt is, ami ma még megfogalmazatlanul ott rejtőzik. Mindent. Mert ott van... Mert létezik, és vágyom újabb ajándékká formálni. Egy másik ajándékká. Mert létezik ez az ajándék...</span></div>Csitáry-Hock Tamáshttp://www.blogger.com/profile/17729995580469098129noreply@blogger.com11tag:blogger.com,1999:blog-4758838082487182607.post-32593434681792785592011-10-31T17:56:00.001+01:002011-10-31T17:57:51.910+01:00Írói előszó a Mosolyszárnyakhoz<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVGqNCaQfXJxhBCN2JqI6wn2l9RMZ_CJTf9U52X29xxivV8sWI0cxH-ONa0YzqNKkPkrZD2MO0AQ3L00Rjc59l9XlO1BnvE2cFP2nkwoSsQgKerOrfLZrZ6k72Aytl0DTQe3PrcybQqg0/s1600/netre_msz.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVGqNCaQfXJxhBCN2JqI6wn2l9RMZ_CJTf9U52X29xxivV8sWI0cxH-ONa0YzqNKkPkrZD2MO0AQ3L00Rjc59l9XlO1BnvE2cFP2nkwoSsQgKerOrfLZrZ6k72Aytl0DTQe3PrcybQqg0/s320/netre_msz.png" width="164" /></a></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><br />
</div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: small;">Van egy könyv...Egy érzelemgyűjtemény.<br />
E kis kötet testvére. Egy Mosolyhíd. És van egy<br />
honlap...Egy hasznos és szép honlap.<br />
Úgy hívják, hogy Citatum. Amelynek<br />
szerkesztői úgy gondolták, hogy a Mosolyhíd<br />
érzései érdemesek arra, hogy sokan olvassák.<br />
Így juthatott el Hozzátok a Mosolyhíd sok<br />
gondolata. Köszönet ezért a szerkesztőknek.<br />
És köszönöm Nektek is, hogy megszerettétek,<br />
hogy másoknak is tovább adtátok...</span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: small;">és most folytatásként tovább <b>SZÁRNY</b>al sok érző gondolat...Hozzátok.</span></div>Csitáry-Hock Tamáshttp://www.blogger.com/profile/17729995580469098129noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-4758838082487182607.post-89592827651469501462011-10-31T17:50:00.001+01:002011-10-31T17:51:08.922+01:00Van az emlék...<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEidoKge8V6Wju6bzaULd8G5mWeOTl4GcgzTLM1GpsAoF607k0wrSAXVb8VnXa9SC86eT7nMiYPIDYhD5b8sorxSsEN4jkO6khWH_1S7CcT2o2RLy0KwNfGuhWkSfxRHqpoGMM-HRvFoL9A/s1600/eml%25C3%25A9k2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEidoKge8V6Wju6bzaULd8G5mWeOTl4GcgzTLM1GpsAoF607k0wrSAXVb8VnXa9SC86eT7nMiYPIDYhD5b8sorxSsEN4jkO6khWH_1S7CcT2o2RLy0KwNfGuhWkSfxRHqpoGMM-HRvFoL9A/s320/eml%25C3%25A9k2.jpg" width="268" /></a></div><br />
<div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: small;">Ami sok emlék. Valaki itt hagyta őket. Valaki, aki elment. De hagyott valamit. Sok emléket. Sokszor felidézhetetlen, már csak foszlányokban, érzésekben, félelmekben, fájdalmakban, apró örömökben, pillanatokban élő emléket. Amelyek itt vannak egy darabka hangban, néhány képben, teleírt füzetekben, néhány hátrahagyott ecsetben, ecsetvonásban. És benned. Mert nem csak emléket hagyott. Annál sokkal többet. A valóságot. Az életet. Az emléket, amely tovább él. Nem szavakban, nem gondolatokban, nem tettekben, és nem tárgyakban. Hanem magában az életben. Egy másik életben. Ami az övé is. Így válik az emlék jelenné, jövővé. Lehet ennél többet hagyni? </span></div><h6 style="color: black; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; font-weight: normal; text-align: center;"><span style="font-size: small;"> <br />
Igen, létezik ilyen emlék.</span></h6>Csitáry-Hock Tamáshttp://www.blogger.com/profile/17729995580469098129noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4758838082487182607.post-17508228468802483692011-10-17T20:24:00.001+02:002011-10-17T20:25:15.126+02:00Van a boldogság…<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUmRqELWhZByQBUTG21dXGuWwusqRsMmA1cnhsIJkHc93EAIALtVGpzdhEJtolJdenY8xzZiUrWM8YIbs0cH2Uuefa3YwrCgMk05GJ5hlNTVuHkz7eSW2xMcZQuDkY7_ef50MdhN_mfxk/s1600/tumblr_lko76tkons1qawgp4o1_500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="208" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUmRqELWhZByQBUTG21dXGuWwusqRsMmA1cnhsIJkHc93EAIALtVGpzdhEJtolJdenY8xzZiUrWM8YIbs0cH2Uuefa3YwrCgMk05GJ5hlNTVuHkz7eSW2xMcZQuDkY7_ef50MdhN_mfxk/s320/tumblr_lko76tkons1qawgp4o1_500.jpg" width="320" /></a></div><div style="color: black;"><br />
</div><div style="color: black; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: small;">Tudod mit jelent boldognak lenni? Talán ezt: ülni egy tó partján, nézni a vizet, és érezni, élvezni a másik átölelő szeretetét, és szeretni őt. Vagy gyönyörködni egy rózsaszálban, amiről a számodra oly kedves lény jut eszedbe. Hallani egy hangot, ami betölti a lelkedet. Nem is tudom... Annyi mindent lehetne most felsorolni. A legfontosabb a pillanat, amiben együtt vagytok jelen. Akár valóságosan, akár lélekben. Ha ez a pillanat megtalál, ezt hívhatod boldogságnak.</span></div><h6 class="ecxuiStreamMessage" style="color: black; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; font-weight: normal; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><span class="ecxmessageBody ecxtranslationEligibleUserMessage"> <br />
Létezik ilyen pillanat.</span></span></h6>Csitáry-Hock Tamáshttp://www.blogger.com/profile/17729995580469098129noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4758838082487182607.post-43851207677039119222011-09-30T19:24:00.003+02:002011-09-30T19:25:34.043+02:00<div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><span class="ecxApple-style-span" style="background-color: white; color: #333333;"><div class="ecxMsoNormal"><b>Kedves Barátaim!</b></div><div class="ecxMsoNormal"><br />
</div><div class="ecxMsoNormal">Ahogy azt korábban jeleztem már Felétek, készül a Mosolyhíd gondolatai alapján nyugvó második kötetem, ami - hasonlóan az elsőhöz - a mindnyájunkban megszülető érzelmek szavakba formált megelevenülése lesz.</div><div class="ecxMsoNormal"><br />
</div><div class="ecxMsoNormal">A kiadási folyamatok részeként fontossá vált meghatározni egy megjelenési példányszámot, amelynek számszerűsítésében a segítségetekre volna szükségem.</div><div class="ecxMsoNormal"><br />
</div><div class="ecxMsoNormal">Kérlek Titeket, írjátok meg nekem akár itt a blogon a "megjegyzés" szóra kattintva, esetlegesen a <a href="mailto:mosolyhid@gmal.com" style="color: #3d5459;">mosolyhid@gmail.com</a> email címen, vagy a Mosolyhíd Facebook oldalán, ha bizonyosak vagytok benne, hogy meg kívánjátok vásárolni a kötetet megjelenésekor, ezzel szeretnélek bevonni benneteket az előkészítési és kiadási munkálatokba.<br />
<br />
Szeretettel és köszönettel várom hozzászólásaitokat.<br />
Csitáry-Hock Tamás</div><div class="ecxMsoNormal"><br />
</div></span></span><span style="font-size: small;"><span class="ecxApple-style-span" style="background-color: white; color: #333333;"><br />
</span></span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0o1jEE2bsLPlli0bd9Ks_e2akjD8lPvvqy4QfwZYBVq0ik-rB2SRKLoVUidQosgYssw3ltfVJ-AVK8mXox-kWv55AMgKw3qUSrdv5hjlHpXoMJwH8fHvn-b8NvhkFI2LuYa0ysX3bmuM/s1600/tumblr_liiqmitjlN1qa38jvo1_500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0o1jEE2bsLPlli0bd9Ks_e2akjD8lPvvqy4QfwZYBVq0ik-rB2SRKLoVUidQosgYssw3ltfVJ-AVK8mXox-kWv55AMgKw3qUSrdv5hjlHpXoMJwH8fHvn-b8NvhkFI2LuYa0ysX3bmuM/s320/tumblr_liiqmitjlN1qa38jvo1_500.jpg" width="320" /></a></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"></div>Csitáry-Hock Tamáshttp://www.blogger.com/profile/17729995580469098129noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-4758838082487182607.post-89007999619667406602011-09-30T19:18:00.001+02:002011-09-30T19:19:12.743+02:00Van a szív...<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2t-LrJ6jFXIhUnqUVm15Hq_f1omT90H2xcZKKNIBM0WcDurEllCRNdIvx1bZf0QgXzbZetDyuO8qGGtLW_UVZJvBJSvjxMYLQQHHpL7nlE4f6x0Ll3NdIFXL4T9VR0l4l_NMh_RQTY9E/s1600/tumblr_lop3suRP6I1qg205no1_500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2t-LrJ6jFXIhUnqUVm15Hq_f1omT90H2xcZKKNIBM0WcDurEllCRNdIvx1bZf0QgXzbZetDyuO8qGGtLW_UVZJvBJSvjxMYLQQHHpL7nlE4f6x0Ll3NdIFXL4T9VR0l4l_NMh_RQTY9E/s320/tumblr_lop3suRP6I1qg205no1_500.jpg" width="240" /></a></div><br />
<div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: small;">A szív, amely minden dobbanásával éltet. Élteti a testet. De a szív a lelket is élteti. És olykor különösen dobog. Mond valamit. Minden dobbanása egy-egy betű. A<span class="apple-style-span"><span style="color: black;">z első dobbanás egy "s" betű, majd egy "z" következik. Aztán jön az "e", az "r", megint egy "e", aztán egy "t", amit egy "l" követ, ezután ismét egy "e"-t üt, végül következik egy "k". És utána minden kezdődik elölről. Igen, van, amikor így dobog a szív. </span></span></span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><m:smallfrac m:val="off"> <m:dispdef> <m:lmargin m:val="0"> <m:rmargin m:val="0"> <m:defjc m:val="centerGroup"> <m:wrapindent m:val="1440"> <m:intlim m:val="subSup"> <m:narylim m:val="undOvr"> </m:narylim></m:intlim> </m:wrapindent> </m:defjc></m:rmargin></m:lmargin></m:dispdef></m:smallfrac></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; font-size: small;"><span class="apple-style-span"><span style="color: black;">A szerető szív.</span></span></span><span style="font-size: 14pt;"></span></div>Csitáry-Hock Tamáshttp://www.blogger.com/profile/17729995580469098129noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4758838082487182607.post-73882677794292018552011-09-30T19:16:00.001+02:002011-09-30T19:16:41.705+02:00Van a pillanat...<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJHpJK5ZmCB6EEXnp1HKn-7XcMlkm5p_iZvNA_yVSBWut-5FDUy1_Xgs97oAg0p8U4xlqx9UVWYZoLz-OxOQug9HZ5SGFWEcw-c5GsE-vO9gsw9KkKFASDcpJXj6VtAtYnXEzs74gsLLQ/s1600/tumblr_lmhub1R0tM1qjl5uro1_500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJHpJK5ZmCB6EEXnp1HKn-7XcMlkm5p_iZvNA_yVSBWut-5FDUy1_Xgs97oAg0p8U4xlqx9UVWYZoLz-OxOQug9HZ5SGFWEcw-c5GsE-vO9gsw9KkKFASDcpJXj6VtAtYnXEzs74gsLLQ/s320/tumblr_lmhub1R0tM1qjl5uro1_500.jpg" width="291" /></a></div><br />
<div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: small;">Mennyit várunk a legszebb pillanatokra, és milyen gyorsan tovatűnnek… És amikor a pillanatnak teste, lelke, és neve is van, akkor úgy tűnik, még gyorsabban suhan tovább. De a pillanatok nem vesznek el soha. A legszebb pillanatokból áll össze az a kép, amit Életnek nevezünk. Az összes többi csak áthidaló két szép között. Azokra is szükség van, de az Élethez nem elegendőek. Olyanok, mint a vászon, meg a festék és az ecset. Szükségesek, de a Mona Lisa-hoz mindez kevés. Ahhoz kellenek a szép és titokzatos pillanatok. Az időbeli pillanatok, és az a pillanat, amelynek teste, lelke és neve van. A szép és titokzatos pillanat...Úgy hívják: Kedves. </span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><m:smallfrac m:val="off"> <m:dispdef> <m:lmargin m:val="0"> <m:rmargin m:val="0"> <m:defjc m:val="centerGroup"> <m:wrapindent m:val="1440"> <m:intlim m:val="subSup"> <m:narylim m:val="undOvr"> </m:narylim></m:intlim> </m:wrapindent> </m:defjc></m:rmargin></m:lmargin></m:dispdef></m:smallfrac></span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><m:smallfrac m:val="off"> <m:dispdef> <m:lmargin m:val="0"> <m:rmargin m:val="0"> <m:defjc m:val="centerGroup"> <m:wrapindent m:val="1440"> <m:intlim m:val="subSup"> <m:narylim m:val="undOvr"> </m:narylim></m:intlim> </m:wrapindent> </m:defjc></m:rmargin></m:lmargin></m:dispdef></m:smallfrac></span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="color: black; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"></div><div class="MsoNormal" style="color: black; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: small;">Létezik ilyen Pillanat.</span></div>Csitáry-Hock Tamáshttp://www.blogger.com/profile/17729995580469098129noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4758838082487182607.post-64713908025171503572011-09-11T15:52:00.005+02:002011-09-11T16:28:42.463+02:00<m:smallfrac m:val="off"> <m:dispdef> <m:lmargin m:val="0"> <m:rmargin m:val="0"> <m:defjc m:val="centerGroup"> <m:wrapindent m:val="1440"> <m:intlim m:val="subSup"> <m:narylim m:val="undOvr"> </m:narylim></m:intlim> </m:wrapindent> </m:defjc></m:rmargin></m:lmargin></m:dispdef></m:smallfrac><br />
<div class="MsoNormal" style="color: black; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><b><span style="font-size: small;">Kedves Olvasóim, Drága Barátaim!</span></b></div><div class="MsoNormal" style="color: black; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><br />
</div><div style="color: black;"></div><div class="MsoNormal" style="color: black; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: small;">Második kötetem kiadási munkálatainak előkészületeivel tevékenykedem, ezért a Mosolyhíd majd ennek érkezésekor bővül nagyobb mennyiségű új - és reményeim szerint - lelketekig érő írásokkal.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><br />
</div><div style="color: black; text-align: center;"></div><div class="MsoNormal" style="color: black; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: small;">Természetesen addig is megosztom Veletek apróbb gondolataimat a Facebook oldalon és a Mosolyhidamon egyaránt.</span></div><div class="MsoNormal" style="color: black; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><br />
</div><div style="color: black; text-align: center;"></div><div class="MsoNormal" style="color: black; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: small;">Köszönöm türelmeteket, jelenléteteket, valamint közös megpihenéseinket a híd-szavak árnyékában.</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgAiX8u-rqCHAhBC30eazAnD9GfDznuY7TKy93iwWCmdP2TazsfICGZ9L5Xh4CSiwZKdbweXYCxi0qpXSSTiJ0NjolEgs5TZfko6gwupvh7s1E9FT3TEjl43H7uehmdqtyPTaUcCfPN_6s/s1600/tumblr_lqg40iMhie1qg205no1_500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgAiX8u-rqCHAhBC30eazAnD9GfDznuY7TKy93iwWCmdP2TazsfICGZ9L5Xh4CSiwZKdbweXYCxi0qpXSSTiJ0NjolEgs5TZfko6gwupvh7s1E9FT3TEjl43H7uehmdqtyPTaUcCfPN_6s/s320/tumblr_lqg40iMhie1qg205no1_500.jpg" width="320" /></a></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><br />
</div>Csitáry-Hock Tamáshttp://www.blogger.com/profile/17729995580469098129noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4758838082487182607.post-46488780254758156302011-09-01T20:43:00.001+02:002011-09-01T20:43:30.827+02:00Van a büszkeség...<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJoWU5FHRyVcdf_8lRKCNE8M8TORNOnfXrBcmkAxEiGtB0tLW4qR0uTt4sfvY_aeJb55sHBefVOkHgMuLTnrpeAONxm7S7zNy14AVOEx8ItqcOxpzjG-p-yBQozjFVT5etm3WcrDWTISU/s1600/2252282.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJoWU5FHRyVcdf_8lRKCNE8M8TORNOnfXrBcmkAxEiGtB0tLW4qR0uTt4sfvY_aeJb55sHBefVOkHgMuLTnrpeAONxm7S7zNy14AVOEx8ItqcOxpzjG-p-yBQozjFVT5etm3WcrDWTISU/s320/2252282.jpg" width="222" /></a></div><br />
<div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: small;">Olyan jó érzés büszkének lenni valakire. Valakire, akit szeretünk. Ország-világ előtt szeretnénk őt megmutatni. Nem azért, hogy minket irigyeljenek miatta, hanem azért, mert szeretjük, és szeretnénk, ha mindenki látná őt, tudna róla. Hogy őt irigyeljék. Mert megérdemli. Vagy azért, mert tud valamit, vagy csak egyszerűen azért, mert csodálatos lény, igazi EMBER. Ha igazán szereted ezért vagy rá büszke. Van, hogy valakire nagyon büszke vagy. Szeretnéd megmutatni az egész világnak, hogy megismerjék, hogy szeressék, hogy elismerjék őt. De nem teheted. Nem mondhatod el senkinek, hogy te ismersz, szeretsz egy rendkívüli lényt. De így is büszke lehetsz rá. A szívedben, a lelkedben. Boldog vagy, hogy ismerheted, szeretheted, hogy a szívedben él. Ez a belső büszkeség. </span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><m:smallfrac m:val="off"> <m:dispdef> <m:lmargin m:val="0"> <m:rmargin m:val="0"> <m:defjc m:val="centerGroup"> <m:wrapindent m:val="1440"> <m:intlim m:val="subSup"> <m:narylim m:val="undOvr"> </m:narylim></m:intlim> </m:wrapindent> </m:defjc></m:rmargin></m:lmargin></m:dispdef></m:smallfrac></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: small;">Van ilyen büszkeség.</span></div>Csitáry-Hock Tamáshttp://www.blogger.com/profile/17729995580469098129noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4758838082487182607.post-68020363622359544882011-09-01T20:41:00.001+02:002011-09-01T20:42:05.450+02:00Van egy illat...<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipk-vPKKFtfeslJ2UoO3GzTJdL0iVGvcVi7La0wdo9-kyKbydePtFWdkNVQSVz3PdWJKRV0vpQhsQmrU76ML-ePlZqgOTchJZAgR9V_zRnMrt48_5FFacEl_x1pBP3EbTizo_mzGpqFSw/s1600/tumblr_llnbi9P1gp1qhk9iko1_500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipk-vPKKFtfeslJ2UoO3GzTJdL0iVGvcVi7La0wdo9-kyKbydePtFWdkNVQSVz3PdWJKRV0vpQhsQmrU76ML-ePlZqgOTchJZAgR9V_zRnMrt48_5FFacEl_x1pBP3EbTizo_mzGpqFSw/s320/tumblr_llnbi9P1gp1qhk9iko1_500.jpg" width="213" /></a></div><br />
<div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: small;">Millió és millió féle illat száll naponta szerte a világon. Millió és millió illat közül választhat egy nő, amivel beboríthatja magát, amivel még vonzóbbá teheti lényét. Bár egy igazi Nő illat nélkül is tökéletes, mégis, megtalálja azt az egyet, amely pontosan hozzá illik. És valahogy azt is megérzi, hogy ezt az illatot szeretni fogja a férfi is. A férfi, akinek ő fontos, aki őt szereti. Mert ez a férfi a harmóniát látja meg benne. Test és lélek, szépség és intelligencia, mosoly és hang csodálatos egységét. Amihez ez az illat tartozik. Ami éppen olyan, mint ő, éppen az ő egyéniségéhez illik. Mint a mosolya, a hangja, a gondolatai, az érzései, kopogó léptei, a ruhája, amelyekről bárhol, bármikor felismeri a Kedvest... És az illata. Amely ízléséről árulkodik, arról a kellemes nőről, akit az illatfelhő magában rejteget. És a férfi tudja, hogy kit rejt az illat. A Nőt. Az Igazit. </span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><m:smallfrac m:val="off"> <m:dispdef> <m:lmargin m:val="0"> <m:rmargin m:val="0"> <m:defjc m:val="centerGroup"> <m:wrapindent m:val="1440"> <m:intlim m:val="subSup"> <m:narylim m:val="undOvr"> </m:narylim></m:intlim> </m:wrapindent> </m:defjc></m:rmargin></m:lmargin></m:dispdef></m:smallfrac></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: small;">Létezik ez az illat.</span></div>Csitáry-Hock Tamáshttp://www.blogger.com/profile/17729995580469098129noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4758838082487182607.post-91683351025236317482011-09-01T20:38:00.001+02:002011-09-01T20:38:44.268+02:00Van a híd...<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_4b1pYaI6cSwJKiE5micLV8Ysmcsgc9gX7Qf3KnAqHLseyZSoc-jv7mvxcWTq4K9DV9pIVMlSlsZ4O_kfiDMfuoBZ2T3_VCF0I0o3kp32CSjQwhwCoQmDeDHi3kt8Dlbky5t_SnPdDHM/s1600/tumblr_liqsm7tlYw1qb62c4o1_500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_4b1pYaI6cSwJKiE5micLV8Ysmcsgc9gX7Qf3KnAqHLseyZSoc-jv7mvxcWTq4K9DV9pIVMlSlsZ4O_kfiDMfuoBZ2T3_VCF0I0o3kp32CSjQwhwCoQmDeDHi3kt8Dlbky5t_SnPdDHM/s320/tumblr_liqsm7tlYw1qb62c4o1_500.jpg" width="261" /></a></div><br />
<div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: small;">Egy pici, romos erdei kőhíd. Talán évek, évtizedek óta nem lépett rá senki. Környékét belepte a gaz, köveit a moha. Már senkinek nem fontos. Ám egy napon két ember érkezik. Felfedezik a kis hidat. Felfedezik maguknak. Letelepednek rá. És ezen a napon a híd életre kél. Mert ezen a napon sokkal fontosabb küldetést tölt be, mint korábban bármikor. Ma nem a patak két partját fogja összekötni, hanem két ember szívét, lelkét. A híd, ha soha többé senki rá sem néz, akkor is fontosabb már, mint sok nagy társa, amelyek folyamok vizén segítik át naponta emberek ezreit. Két ember számára ez a pici, romos híd örökre híd marad.</span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><m:smallfrac m:val="off"> <m:dispdef> <m:lmargin m:val="0"> <m:rmargin m:val="0"> <m:defjc m:val="centerGroup"> <m:wrapindent m:val="1440"> <m:intlim m:val="subSup"> <m:narylim m:val="undOvr"> </m:narylim></m:intlim> </m:wrapindent> </m:defjc></m:rmargin></m:lmargin></m:dispdef></m:smallfrac></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: small;">Létezik ilyen híd.</span></div>Csitáry-Hock Tamáshttp://www.blogger.com/profile/17729995580469098129noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4758838082487182607.post-14260651465701478792011-09-01T20:36:00.001+02:002011-09-01T20:36:44.440+02:00Vannak ünnepnapok...<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqVKYtpC8cT62AXxn4I7Ts1Q3RxxenRi9Nnzs8qAoRdVYlXSxBJXS8DffYzOqtl8OJpFTk1msRSvEvD7M9zyolIHVh_4Iz3bGsw5Q8UV1nxieOw6bEVPVfhO5TmA0e-yFp6JX0skbhHzU/s1600/tumblr_lpdd5vrt3M1qm14oho1_500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqVKYtpC8cT62AXxn4I7Ts1Q3RxxenRi9Nnzs8qAoRdVYlXSxBJXS8DffYzOqtl8OJpFTk1msRSvEvD7M9zyolIHVh_4Iz3bGsw5Q8UV1nxieOw6bEVPVfhO5TmA0e-yFp6JX0skbhHzU/s320/tumblr_lpdd5vrt3M1qm14oho1_500.jpg" width="212" /></a></div><br />
<div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: small;">Nagy ceremóniákkal, gondosan megtervezett mozdulatokkal, szertartásokkal, beszédekkel, pompával, felvonulással, embertömeggel, vagy éppen karácsonyfával, húsvéti nyúllal, nagy lakomákkal, szórakozással, és talán pihenéssel. Az ünnepnapok, amiket valamilyen elgondolás, közakarat hozott létre, amik emlékeztetnek valamire. Az ünnepnap, ami független a saját érzéseidtől, ami akkor is eljön, ha számodra nem fontos, ha te nem érzed magadénak, ha nem akarsz ünnepelni. De vannak más ünnepnapok is. Olyan napok, amelyek valóban fontosak, kedvesek számodra, mert a szívedben születnek. Nem kell hozzá munkaszünet, nem kellenek lobogók, sem nagy szertartások. Csak egy valami. Csak egy Valaki. Mert amikor távol van tőled, akit szeretsz, aki mindennél fontosabb ezen a világon, amikor nem láthatod őt, nem hallhatod a hangját, akkor ünnepnappá válik minden nap, amikor valahol megpillantod, ha elsuhan melletted és rád köszön, amikor látod mosolyát, hallhatod hangját, akár csak egyetlen szó erejéig is. Igen, ezek különleges napokká válnak, a szíved ünnepel, ünnepli Őt, ez a nap a Szeretet ünnepe lesz számodra. Igazi ünnep. Mert ez valóban a tiéd. Ezt Ő tette azzá számodra. Ezek az igazi ünnepnapok. Ezeket nem mások határozzák meg, nem mesterségesen létrehozott, gondosan eltervezett ünnepek, hanem a szívedből fakadó örömnapok.</span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><m:smallfrac m:val="off"> <m:dispdef> <m:lmargin m:val="0"> <m:rmargin m:val="0"> <m:defjc m:val="centerGroup"> <m:wrapindent m:val="1440"> <m:intlim m:val="subSup"> <m:narylim m:val="undOvr"> </m:narylim></m:intlim> </m:wrapindent> </m:defjc></m:rmargin></m:lmargin></m:dispdef></m:smallfrac></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: small;">A legszebb napok.</span></div>Csitáry-Hock Tamáshttp://www.blogger.com/profile/17729995580469098129noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4758838082487182607.post-36501090601173060912011-09-01T20:33:00.001+02:002011-09-01T20:34:25.499+02:00Voltak a költők...<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgz5dxpqXx31q0g6Z3qVqIwTW6LLFEAGy1y_iCNgmkgHsfjRVLEkZxfsvRQAw3HVCox3H6gmD9dxwjHD2S9gifY17-cuy-sKwBDmdGzHW92g77tUU_1vkUa6ks_98zMCOcq9us8ihurHIk/s1600/no_poetry_by_kierstenolsen-d36dp1h.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgz5dxpqXx31q0g6Z3qVqIwTW6LLFEAGy1y_iCNgmkgHsfjRVLEkZxfsvRQAw3HVCox3H6gmD9dxwjHD2S9gifY17-cuy-sKwBDmdGzHW92g77tUU_1vkUa6ks_98zMCOcq9us8ihurHIk/s320/no_poetry_by_kierstenolsen-d36dp1h.jpg" width="240" /></a></div><br />
<div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: small;">Gyönyörű gondolatokkal, hatalmas érzésekkel, szerelmekkel, boldogsággal, fájdalommal. A költők, akik mindent megírtak. A költők, akik nem titkolták mindazt, ami szívükben volt, ami bennük ébredt. A régi költők, akiknek verseit, életét tanultuk az iskolában, és akik rajongva imádták szerelmük tárgyát, és ilyen rajongással írtak róluk, nekik. Úgy írtak, olyan tűzzel, hévvel, olyan erővel, olyan lélekkel, hogy talán túlzásnak tűnik mindaz, amit leírtak, megénekeltek. Hogy úgy tűnik, ilyen talán nincs. De ki kellett mondaniuk, mert a szívük, a lelkük késztette erre őket, mert az érzések igazak voltak, őszinték. És a legfontosabb: nem akartak semmi rosszat, nem voltak tisztességtelenek, csak szerelmesek. Nem voltak hátsó szándékaik, nem akartak visszaélni semmivel. Soha nem bántották volna azt, aki az életük volt. Ők csak őszintén, tiszta szívből szerettek valakit, akiért mindent megtettek volna, akit boldoggá akartak tenni. Amikor évszázadokkal, évtizedekkel később hallottunk, tanultunk róluk, úgy tűnhetett, mintha ők valami más világban, egy mesevilágban élő emberek lettek volna, mesehősök, romantikus lelkek, olyan emberek, amilyenek ma már nem léteznek, hiszen ez más kor, más világ. Nincs libatollal írt szerelmeslevél, nincs lanttal kísért szerenád. De az érzések, az igaz érzések ma is léteznek, élnek. És ha az érzések léteznek, akkor léteznek azok is, akik megélik, kimondják, megvallják, továbbadják őket. Igen, ma is élnek ilyen érző, és főként nyíltszívű emberek. Csak talán ritkábbak. De ma is vannak költők. </span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><m:smallfrac m:val="off"> <m:dispdef> <m:lmargin m:val="0"> <m:rmargin m:val="0"> <m:defjc m:val="centerGroup"> <m:wrapindent m:val="1440"> <m:intlim m:val="subSup"> <m:narylim m:val="undOvr"> </m:narylim></m:intlim> </m:wrapindent> </m:defjc></m:rmargin></m:lmargin></m:dispdef></m:smallfrac></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: small;">És ez így jó.</span></div>Csitáry-Hock Tamáshttp://www.blogger.com/profile/17729995580469098129noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4758838082487182607.post-79931649285929136972011-09-01T20:31:00.001+02:002011-09-01T20:32:06.696+02:00Van egy váza...<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCYPG3GHmM8K8-8ulFxo0tz1tjC7z7Biv-p3yPRqgTR0Jq3FdMRfZ_W9OSouJ0yE7xDzJr0BcabBDUfGteeMsyC478zL6zgtMJwLgbSDMexarDsw_VF5K9awuhWOqXqcLasMiM5XarXXI/s1600/krist%25C3%25A1ly+v%25C3%25A1za.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCYPG3GHmM8K8-8ulFxo0tz1tjC7z7Biv-p3yPRqgTR0Jq3FdMRfZ_W9OSouJ0yE7xDzJr0BcabBDUfGteeMsyC478zL6zgtMJwLgbSDMexarDsw_VF5K9awuhWOqXqcLasMiM5XarXXI/s320/krist%25C3%25A1ly+v%25C3%25A1za.jpg" width="218" /></a></div><br />
<div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: small;">Mondjuk egy gondosan munkált, szépen metszett kristályváza. Aminek mindenki csodájára jár. Ami pénzben mérve értékes lehet. Ám ez kevés. Hiába van egy csodálatos vázád, önmagában mit sem ér. A pénzben kifejezhető érték nem ad valódi értéket. Csak egy halott tárgy marad. De egy rózsaszáltól igazán széppé, értékessé lesz. Életre kel. A rózsa ad neki értelmet. Miközben a rózsa önmagában is gyönyörű, önmagában is elég, önmagában is tökéletes. De jelenlétével képes mást is megszépíteni. </span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><m:smallfrac m:val="off"> <m:dispdef> <m:lmargin m:val="0"> <m:rmargin m:val="0"> <m:defjc m:val="centerGroup"> <m:wrapindent m:val="1440"> <m:intlim m:val="subSup"> <m:narylim m:val="undOvr"> </m:narylim></m:intlim> </m:wrapindent> </m:defjc></m:rmargin></m:lmargin></m:dispdef></m:smallfrac></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: small;">A vázát. Így lesz igazán értékes.</span></div>Csitáry-Hock Tamáshttp://www.blogger.com/profile/17729995580469098129noreply@blogger.com0